Saját vélemény

Telefon: +36 93/510-263 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Regisztráció

C&RManapság a Catch and Release (Fogd meg és engedd vissza) kifejezés szinte egyetlen horgász számára sem ismeretlen. Nevezhetjük felfogásnak, horgászati iránynak, szemléletnek, stílusnak, aminek csak szeretnénk, a lényege, hogy a halakat megfogás után visszaengedjük. Eddig nagyjából egyértelmű mindenki számára, viszont ahogyan egyre inkább terjed ez a szemlélet egyre nagyobb hangja van az „ellentábornak is”. Ebbe merülök bele mostani írásomban egy kicsit, hol is van a határ, mi a jó irány?

Hogy hol is van a határ azt gyakorlatilag az országos horgászrend egyértelműen leírja, de nem is erre gondoltam a bevezetőmmel, hanem az egyes fórumokon néha elharapódzó catch & release vs. catch & filézd horgászok közti vitákra. Több csoportba is lehet sorolni a horgászokat e nézet szerint is. Vannak a fanatikus C&R horgászok, akik mindent visszadobnak és másokra is rá akarják erőltetni ezt, ha akarják, ha nem, mert aki halat visz el, az már nem horgász. Vannak a C&R horgászok, akik visszadobják a halat, de nem szólnak bele, hogy mások mit tesznek vele. Ricsiék csináltak egy csoportot régebben a 99% Catch & Release-t, ami jól mutatja a következő csoport nézeteit, a megfogott halak nagy részét visszadobják, de szükség esetén a törvényes keretek között visznek belőle haza is. Bármilyen meglepő módón léteznek olyanok is (nem is kis számban) akik nem foglalkoznak a C&R-el, elmennek horgászni, jól érzik magukat, elviszik a megengedett mennyiséget  ha fognak, régebben őket hívtuk nemes egyszerűséggel horgásznak. Innen billenik át ismét a mérleg egy másik rossz felére a dolog, jönnek azok a horgászok, akik szerint, ha fogunk halat, azt bizony haza kell vinni, aki visszadobja az állatkínzó stb., náluk szokott előjönni még a vadászösztön és egyéb dolgok amivel magyarázzák miért kell mindent elhozni. Itt még mindig a törvényes keretek között elhozható halmennyiségről van szó, de ők már megpróbálják megmagyarázni miért jó az amit ők csinálnak és miért nem amit más. A következő csoportok nevezzük egyszerűen rabsicnak, akik sokszor engedély nélkül, korlátlan számban visznek amit érnek, ezt nem is kell részletezni, ők többnyire nem az interneten firtatják a horgászkultúrához kapcsolódó nézeteiket.

Szóval ezek a csoportok kerülnek sokszor egymással szembe, ki-ki bizonygatja saját érveivel a maga igazát, többnyire eredménytelenül. És persze sokszor értelmetlenül, mert ami az országos horgászrendben le van írva és valaki be is tartja, azt nem nagyon lehet támadni jogosan, hogy mit is tesz. Természetesen az más, amikor valaki ezt megszegi. De nem ez a jellemző, hogy ezen menne a vita.

És itt értünk el az egyik lényeges ponthoz, hogy min is kezdődnek jellemzően a viták. Legnagyobb részben egy rossz fényképpel kezdődik minden. A kritikus pont, a hal és a horgász kapcsolata a szabad levegőn, amikor a „zsákmány” már elhagyta a vizet. Profi fotót nehéz csinálni, ez nem vitás, viszont jó képet még egy telefonnal is lehet már. Egy jó kép sok felesleges vitától megmenti a horgászt, ha már mindenképpen meg akarja osztani azt a világhálón.

Pár ismertető egy jó képről:
- nem véres a hal
- tiszta a hal (nincs „panírozva” a természet minden kincsével, ami a földön van)
- vízparton készül (nem konyhában, udvaron stb.)
- ha kézben van tartva ügyelni kell a megfelelő fogásra, kopoltyú alá nem nyúlni, nem gripen, vágóhorgon , kézben lógatni.
- ha földön akkor ügyelni kell az alapvető halvédelmi megoldásokra (ezekre most nem térnék ki részletesen).

 

Ha betartjuk ezt a pár dolgot, akkor egy megosztható képet és egy szép elméket kapunk, nem kell attól tartani, hogy bárki is belekötne a képünkbe. Ha még egy jó szöveget is oda tudunk biggyeszteni, ami megfelel a mai etikának, akkor nem lehet ok panaszra. Mert nem azzal van a baj, ha valaki hazaviszi a halat, ebben mindenkinek egyet kell értenie (természetesen a törvényes kereteken belül), hanem a színvonal alatti képekkel és hozzáállással.

Itt jön a következő kritikus pont, a pénz. Sokszor látom azzal jönni az embereket, hogy a Cath&Release pénzfüggő. Egy szemlélet szerintem eleve nem lehet pénzfüggő. Visszaengedni a halat nem kerül semmibe. Ha valaki az engedély árát akarja visszafogni, azt meg úgysem a C&R fogja érdekelni. Egy rossz képet sem lehet a pénzre fogni, ha a halat lógatjuk, konyhában fotózzuk és hasonló körülmények között készült képeket posztolunk, nem foghatjuk az anyagi dolgokra, mert amivel a konyhában lehet fényképezni azzal a vízparton is lehet. Egyszerűbb elkerülni a vitát, mint egy rosszul elkészített képpel energiát pazarolni rá. Ha nem jól sikerült, ne oszd meg.
A halvédelem drága? Ha drága dolgokat veszel meg akkor bizony az, de nem kötelező mindenből a legdrágábbat megvenni az eredményességhez. Aki vissza akarja engedni a halat, az tegyen is azért, hogy az állat ne pusztuljon el, illetve a legkevesebb sérülést szenvedje, amíg a parton van. Ezt már fillérekből meg lehet oldani. Vonatkozik ez azokra is akik haza viszik a halat, ők sem kínozhatják fogás után a zsákmányt. Az, hogy ki mennyit költ halak védelmére mindenkinek a magánügye. De ha egy közösségi oldalra vagy bárhova posztolunk, adjuk meg a módját. A halnak adjuk meg a kellő tiszteletet ezzel.

Hogy jó-e a Catch & Release elv? Normális keretek között teljesen, ha vigyázunk a halra és úgy engedjük vissza, hogy ne sérüljön, hogy máskor is örömünk lehessen benne teljesen egyet tudok érteni vele. Természetesen a szélsőségeket ebben sem tudom támogatni egyik irányban sem. 

Számomra a C&R nem is arról szól, hogy minden halat kötelezően vissza kell dobni. Valahol Ricsiék elgondolásával tudok egyet érteni, amikor a 99% Catch & Release csoportot megcsinálták, hogy a halak nagy részét visszaengedik, csak azt a jelképes egy százalékot viszik el esetleg konyhára, amire szükség van, ha halat szeretnének enni. Azzal ugyebár nem kell vitatkozni, hogy a hal az egészséges, és ha betartjuk a korlátokat az állományt se pusztítjuk ki. Azért ne vigyünk haza halat, hogy ha másnak nem majd a macskának, szomszédnak jó lesz. Lehetünk úgy is C&R horgászok, hogy eszünk az általunk fogott halból.

Mint sok minden más, ez is fejben dől el. Horgászmódszerre, korra, nemre, származásra nincs tekintettel, csak mi döntjük el, hogyan is cselekszünk. Ha ügyelünk a mértékletességre a természet meghálálja azt és sok örömet ad még nekünk.
Számomra ez a Fogd meg és Engedd vissza.

Neked mi a véleményed erről? Írd meg itt kommentben!

Ha tetszett, oszd meg a Facebookon!

Forrás: HDFishing.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.